Szinte nincs is Horvátországban olyan becses alapanyag, amelyet meg ne sütnének roston. A roston sütést a tengerparton gradele-nek hívják, és ugyancsak változatos. Minden nemesebb húsfélét megsütnek roston, és a hús eredetének különböz?ségei is igen hangsúlyosak: baromfi, sertés, borjú, üsz?, marha, bárány, kecske, tollas, vagy négylábú vadak, csigák, békák, halak, rákok, kagylók, lábasfej?ek, zöldségek, gyümölcsök, s?t még a sajt is. A kenyeret is roston sütve javítják fel, vagy vele csillapítják az éhséget, míg el nem készülnek a f? attrakciók. Hagyományosan a rostély mellett a férfiaké a f?szerep, akik szívesen csillogtatják meg rostonsüt? tudományukat. Mindegyiküknek van valami, a legapróbb részletekig is kiterjed? személyes kis trükkje, f?ként ami a tüzel?anyagot és a parázs er?sségét illeti. Els?sorban a száraz venyige tesz jó szolgálatot, de vannak olyan mesterek is, akik egész t?zifa arzenált vonultatnak fel, amelyhez - a zamatosabb ízhatás elérése érdekében egy-két szál rozmaringot is hozzáadnak. Általánosságban nagyobb tiszteletnek örvend a b?séges, de alacsonyabb h?fokon ég? parázs, míg a t?zön sütést barbarizmusnak, de legalábbis a jó modor és ízlés hiányának tartják.